Tanulékony szörnyeteg
2005.10.17. 16:22
Gitárommal a kezemben egy szakadékba nézek,
Kapaszkodom a húrokba, mert lezuhanni félek....
A végtelennek hitt tér egyre rövidül,
Fogyatkozik bennem az idő,
Enyém a tudat, hogy nem leszek mindig, de
Érezni, megélni nincsen erő.
Hiába is szólnék, semmit nem jelent a szó,
Minden, amit mondok, úgyis vitatható,
Abban bízom egyedül, hogy a jelen múlttá nemesül,
És a sodró Idő-vízben minden bűnöm elmerül.
A testem a váram, túl szép is lenne,
Ha azt érezném egyszer, hogy boldog vagyok benne.
Tanulékony szörnyeteg, eladom a testemet,
Nem akarom már, hogy így legyen, akinek kell, vegye meg!
Gitárommal a kezemben egy szakadékba nézek,
Kapaszkodom a húrokba, mert lezuhanni félek,
Hisz' hív a mélység egyre jobban, ha magam lennék, elbuknék,
De míg a hat húr kitart, addig én is bírom még...
A végtelennek hitt tér egyre rövidül,
Fogyatkozik bennem az idő,
Enyém a tudat, hogy nem leszek mindig, de
Érezni, megélni nincsen erő.
Ism.
|