kellett. S mivel paródiáról van szó, nekünk is olyan zenekarokat kellett palettára tűzni, akik népszerűek a magyar zenei életben.

- Célotok viszont a zenekar megalapításakor ez volt, vagyis hogy rock zenéket fogtok kiparodizálni?

S.P.: - A cél nem ez volt. Az az igazság, hogy mi akkoriban ezekben a körökben mozogtunk. Tulajdonképpen a banda egy baráti társaság. Egy kocsmában ismerkedtünk meg. Szilveszter éjszakáján összeálltunk marháskodni, úgy hogy január elsején feloszlunk. Ez nem így lett... Az, hogy az első album olyan lett amilyen, az azzal magyarázható, hogy ezekkel a zenekarokkal voltunk napi kapcsolatban, őket ismertük, őket hallgattuk. Meg persze akkoriban ezek a zenék mentek, nem voltak annyira divatba még a disco - együttesek.

P.F.: - Az, hogy mégis váltottunk nagy mértékben elősegítette az a kakukktojás szám, ami az első lemezünkön volt. Ez egy Manhattan szám feldolgozás, amivel fantasztikus sikereket értünk el a színpadon. Ekkor gondolkodtunk el azon, hogy ha paródiáról van szó, akkor tényleg nagyon fontos a váltás, hiszen csak így tudunk színen maradni.

- Az ötlet honnan jött, hogy paródiákat készítsetek saját számok helyett?

S.P.: - Ebben a kérdésben megint csak a bulira tudok visszatérni. Elsődleges célunk mindig is a társaság szórakoztatása volt. Egyébként a mi bandánk mindig is ilyen volt. Nagyon szerettük egymást "hülyíteni". Akkor találtuk ki, hogy egy ilyen paródiázós dologgal nemcsak magunkat, hanem egy egész buli hangulatát feldobhatjuk.

- Visszatekintve az elmúlt kilenc évre, nehéz volt ezzel a típusú zenével betörni a magyar zenei életbe?

P.F.: - Megmondom őszintén nekünk abszolút nem. Bár kezdetekben nagyon kevesen ismerték az együttest, még Budapesten is. Ahogy bekerültünk a médiába - talán a furcsa név miatt is - viszont egyre többen tudták miről van szó. Végül is ez egy öngerjesztő folyamat volt egy idő múlva. Mázlink volt az biztos, hogy így alakultak a dolgaink.

- Eddig megjelent öt albumotokon a magyar zenei élet számos képviselőjét kiparodizáltátok. Mitől függ, hogy az éppen aktuális lemezre, kinek, melyik száma kerül fel paródia-változatban?

P:F.: - Egyértelműen a népszerűség alapján válogatjuk a számokat az albumokra. Elsődleges szempont, hogy mennyit játsszák a tévében, rádióban. Ha egy dal befutott, vagyis sláger lett, akkor annak nagy esélye van bejutni a mi válogatásunkba is.

- A kiparodizált zenekarok hogyan fogadják ezt a sajátos, Irigy Hónaljmirigy féle kritikát?

P.F.: - Általában jókat röhögnek rajtunk. Tehát ezzel nincs gond. Én azt hiszem, hogy a magyar popszakmának van egy jó humorérzéke. Akik eleve rosszul állnak a kérdéshez, azok nem is adják meg az engedélyt a számok kiparodizálására. Így tehát nem is tudunk velük foglalkozni. Videóklip sem készül, és a lemezre sem kerülnek fel. Akik viszont megadják az engedélyt, ők egyértelműen azzal a szándékkal teszik, hogy a végén egy jót mulassanak magukon. És ez talán sikerül is.

- Az elkészült videóklipek miatt sem volt még sértődés?

P.F.: - Nem, erről még nem hallottunk.

S.P.: - Végeredményben egyikben sincs olyan dolog, ami annyira erős poén lenne. Nem akarunk mi haragban lenni a szakmával, nem célunk nekünk ez. Tegnap is ott voltunk egy zenész bulin, ahol tárt karokkal vártak...

- Utolsó lemezeiteken már nemcsak fiú bandák tagjait, hanem a gyengébbik nem képviselőit is pellengérre tűzitek. A hitelesség megtartása miatt női hangokat is be kell venni a műsorba. Ezt hogyan oldjátok meg?

P.F.: - Általában profi énekesnőkkel énekeltetjük fel a számokat. Lemezenként változó, hogy kit kérünk meg. Lényeg az, hogy hasonló hangja legyen, mint az általunk kiszúrt női előadónak.

- A koncerten emiatt egyre több a playback. Nem féltek, hogy ez veszélyezteti a rátok annyira jellemző élő műsor varázsát?

A kockázat benne van, de muszáj ezt használnunk. Nem tudjuk másképp megoldani. A közönség pedig igényli ezeket a dalokat is. Szeretik őket, népszerűek a slágerek.

Az az igazság, hogy annak idején mi is elgondolkoztunk azon, hogy azokat a zenekarokat, akiket csak playback-ről tudunk megoldani, kivesszük a műsorból. Rájöttünk azonban, hogy ez a műsorunk rovására megy. Ezek is ugyanúgy slágerek. Végül is ez nekünk nem ciki, hiszen mi bármikor élőben is tudunk játszani. Ha minket éjjel felkeltenek, hogy koncertezni kell, akkor mi elmegyünk, sok zenekarral ellentétben, akik nem tudják ezt megtenni...

- A november 12-ei szülinapi nagykoncerteteken sem lépnek fel a lányok?

S.P.: - Nem, mert ez mindig így oldjuk meg. Szerintünk az is jó poén ebben, hogy mi magunk elevenítjük meg ezeket a női zenekarokat. Jobban is néz ki az egész, a közönség is ezt igényli, mintha lányokat hívnánk a színpadra énekelni. Lehet, hogy nem tudnák őket hová tenni.

- Akkor jövőbeli terveitekben sem szerepel az együttes női tagokkal való bővítése?

P.T.: - Képzeld el, hogy nyolc fiú között egy vagy két lány feltűnik... Szerintem nagyon hamar feloszlanánk. Ott volt pl. Yoko Ono, odaette a fene, tönkre is ment a Beatles bele. Vagy nézzük például a 4F Club zenekart, ott is egy nő miatt ment szét a zenekar. Ez egy nagyon veszélyes dolog. Itt már a nemek harcáról beszélhetünk. A zenekaron belül ez bomlasztó dolgokra képes.

- A koncerteken playback és a sok öltözködés miatt valószínűleg egy előre elkészített színpadtervvel dolgoztok. Érvényesül-e, - s ha igen mennyire - a spontaneitás, ami minden élő koncert fő jellemzője?

S.P.: - Nem, ezt sajnos nem tudjuk megcsinálni. Nálunk ugyanis az a lényeg, hogy minden spontánnak látszódjon, de valójában nagyon precízen fel van építve a műsor. Ennek az is az oka, hogy 24 nótából 23-ban van jelmezünk. Tehát ez annyira ki van találva, hogyha például változtatni akarunk a sorrenden, nem tehetjük egyik nótát ide vagy oda, hanem négy-ötöt kell megváltoztatnunk, hiszen egymáshoz vannak rendelve a nóták. Kettő öltözik, négy zenél, a másik kettő addig készül a következő számra. Nem lehet csak úgy változtatgatni a sorrenden.

- A jelmezek honnan vannak?

S.P.: - Összeturkáltuk őket. Mostanában azonban komolyabban gondolunk a jelmezekre is. Van egy jelmezkölcsönző, aki szállít nekünk néha. Az elején viszont tényleg az volt, hogy a mama szekrényéből, illetve az MDF piacon talált holmikból állítottuk össze a fellépőruhákat. Mostmár azért próbálunk egy kicsit igényesebbek lenni.

- Tanácsadótok azért van, aki segít a jelmezek-, és a színpadi produkció kialakításában, vagy a videóklip elkészítésében?

S.P.: - Igen. Mi saját magunk. Mindent mi csinálunk. Már a videóklipet is. Mára elegünk lett abból, hogy jöttek a rosszabbnál rosszabb ötletek és rendezők. A legutóbbi videóklipünket szinte már teljes egészében mi csináltuk. Csak egy operatőrt béreltünk, nem hívtunk rendezőt sem.

P.F.: - Ebben az a jó, hogy így az egész sztori a miénk. A felépítésnél, a vágásnál is ott voltunk. Úgy döntöttünk, hogy most már nem adjuk ki ezeket a dolgokat a kezünkből.

- Az elmúlt évben egy népszerűsítési törekvés bontakozott ki a az együttes körül. Gondolok itt a Danubius Rádió támogatására, vagy éppen a három hete megszervezett Irigy Hónaljmirigy táborra. Mennyire fontos számotokra az állandó jelenlét a médiában?

S.P.. - Igen, hát e nélkül a mai világban nemigen lehet érvényesülni.

P.F.: - Igazság szerint azért van a zenekarnak ilyen nagy támogatottsága, mert minden kereskedelmi rádiónál pontos felméréseket végeznek, hogy melyek azok a zenék, amire vevő a közönség. Szerencsére mi ezen a listán nagyon jó helyezést értünk el. Az emberek nagyon szeretik azt, amit csinálunk. A Danubius ezt látva döntött úgy, hogy egy kicsit megtámogatja a zenekart, így többet játsszák a zenéinket.

- A média mellett az INTERNET-nek is egyre nagyobb szerepe van a zenekarok népszerűsítésében. Ti ezt mennyire használjátok ki?

P.F.: - Nagyon. Nekünk is van saját web-oldalunk és e-mail címünk. Pont arról beszélgettünk valamelyik nap, hogy milyen sok levél érkezik az együtteshez. Nagyon érdekesek, igazából olyan nagyon degradáló még nem érkezett. Tehát akik eddig írtak, azok aranyos és kedves leveleket küldtek. Szerintem fantasztikus dolog, igaz, hogy személytelen kicsit, de azért fontosnak tartjuk, hogy fenn legyünk a hálón.

- A home-page-teken olvasható néhány rövid vers, amit ti, az együttes tagjai írtatok. Várhatóak-e még további versek, esetleg saját szerzemények?

S.P.: - A versek már nagyon régiek. Ma már ilyenekkel nem foglalkozunk, kinőttünk belőlük. Saját dalokat pedig csak hülyeségből, egymás szórakoztatására szoktunk költeni.

- Akkor az Irigy Hónaljmirigy marad továbbra is paródia zenekar?

S.P.: - Így van. Közülünk senki nem akar saját zenét. Ha mégis, akkor az majd szólóban megoldja, vagy átmegy egy másik zenekarba. De az Irigy Hónaljmirigy erről szól, hogy paródia zenekar vagyunk, és azok is maradunk!