Bazi nagy roma lagzi
2003-04-08 00:25:34 | Hajdú Eszter

Az ORTT vizsgálatot indított a tv2 Bazi nagy roma lagzi címû mûsora ügyében. A médiahatósághoz megérkezett Kaltenbach Jenõ kisebbségi ombudsman és az Integrációs Roma Szövetség nevû cigányszervezet beadványa is, de Kovács György, az ORTT fõigazgatója úgy nyilatkozott: a szervezet már ezt megelõzõen, hivatalból vizsgálatot rendelt el az ügyben. Az Irigy Hónaljmirigy együttes paródiáját a cigányság megsértésének tartja Magyar Bálint oktatási miniszter. Mohácsi Viktória, a tárca roma ügyekért felelõs miniszteri biztosa kijelentette, soha nem érezte, hogy ennyire megalázták volna. Sipos Tamás, az együttes vezetõje állítja, nem akartak senkit megbántani, de bocsánatot kérnek azoktól, akiket akaratlanul megsértettek. A "baloldali" sajtóorgánumok felháborodásukat fejezték ki, a "jobboldaliak" mély hallgatásba temetkeztek.

Érte haragszom, nem ellene címmel jelent meg Ligeti György kutató szociológus írása az Indexen március 31-én (szinte elsõ reakcióként). A szociológus szerint a mûsor számos olyan elemmel rendelkezik, mely sem a magyar alkotmány szellemének, sem pedig a magyar vagy az európai normavilágnak nem felel meg. A cikk írója attól tart, rossz irányt vesz a hazai kereskedelmi televíziózás. "Nagy híve és nem titkoltan drukkere vagyok a kereskedelmi televíziózásnak. Sokakkal szemben azt gondolom ugyanis, hogy a piac diktálta feltételek és a színvonalas mûsorkészítés nem zárják ki kötelezõen egymást. Ez igaznak mondható számos korábbi mûsorra, például az elsõ, e csatornán bemutatott valóságshowra vagy néhány jelenleg is látható kabarémûsorra. Amikor divat a reklámok, a különbözõ médiumok folyamatos és differenciálatlan pocskondiázása, amikor sokan hisznek abban, hogy aki a televízióban látható, az csak egy senkiházi, sebtében összerakott sztár lehet, akkor különösen nem mindegy, hogy mi látható a képernyõn a kereskedelmi csatornák jóvoltából. És akkor feltûnik egy zenei társulat, s energiát, pénzt, idõt nem sajnálva kárt okoz. Hiába dolgoznak civil szervezetek tucatjai, önkéntesek ezrei ma Magyarországon (és szerte Európában) azon, hogy az etnikai jellegû elõítéletek csökkenjenek, jön néhány fiatalember, s anélkül, hogy belegondolna abba, hogy mit tesz és a jövedelemszerzésen kívül tevékenységének vajon mi is a célja, egyetlen óra alatt szétbarmolva mások munkáját, a sztereotip-jellegû, semmitmondó - ám igen ártalmas - mondatok százait adja a saját szájába azzal, hogy az szerinte a romák lakodalmát bemutató szórakoztató mûsor."





Varró Szilvia írása a Népszabadság április 2-i számában Ferde szemmel címmel jelent meg. A cikk idézettel kezdõdik (ha valaki nem látta volna): "Jobb ha nem számolsz minket, mert nem boldogulsz azzal, mert szaporák vagyunk mint a macskák tavasszal"; "ajaj fekete csaj, becsúszott a baj, nálunk ez nem ritka, szûzhártya rég nyista"; "találj egy kifogást és ne menj melózni". A cikk írója így ír a médiák szerepérõl, küldetésérõl: "A cigányozást szalonképessé tevõ mûsor levetítése után az adó nem takaródzhat azzal, hogy képeinek hatalma és az adó felelõssége a hírmûfajoknál véget ér (ahogy a médiatörvény sem tesz mûfajbeli megkülönböztetéseket). Nem tehet úgy, mintha nem tudná, hogy adásideje minden percével erõsítheti a többségi társadalomban a kisebbségrõl élõ sztereotipikus képet, ezért nemcsak többségi, hanem kisebbségi szemmel is néznie kell saját mûsorait. Más területeken ez magától értetõdõ a magyar média számára: kaftános, gyémánttal kereskedõ zsidókon ma már senki sem szórakozik fõmûsoridõben; más kérdés, hogy a mindenfajta diszkriminációnak kiszolgáltatott magyar romák az õket lejárató tartalmaktól kevésbé voltak képesek megvédeni magukat, mint más csoportok – mostanáig. A roma egyetemisták, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke, az OM romabiztosa, a romaügyi államtitkár részérõl elhangzó kemény szavak, valamint a Rádió C hallgatóközönségének egyöntetû kiakadása mind azt jelzik: a romák már nem nyelik le, hogy a média bármilyen szegmensében egzotikus tárgyként kezeljék õket, hogy elvárják a többségi médiától, hogy ha elfogadják a roma kultúra létezését, akkor azon ne szórakozzanak. Ne essünk hanyatt attól, hogy a televíziók imidzsébe ma már roma sztárok és hétköznapi emberek is beleférnek, ha az nem egy következetes, a mûsorfolyam egészére kiterjedõ policy része, hiszen a hazai roma közösségnek nincs akkora hozzáférése a médiához, hogy saját érdekeit hatékonyan képviselhesse. Amíg elenyészõen kevés roma dolgozik a médiában, ez a többségi újságírók és mûsorkészítõk felelõssége marad."





A Magyar Nemzet a "botránykõrõl" mindössze ennyit írt: "A március 24. és 30. közötti hét legsikeresebb mûsora a tv2-n vasárnap este sugárzott Bazi nagy roma lagzi volt: a roma szervezetek és jogvédõk felháborodását elõidézõ produkciót 2 739 000-en nézték."



A Magyar Hírlap április 5-i számában látott napvilágot R. Székely Julianna írása Kis módosítás baziügyben címmel. A cikkíró sietett leszögezni, hogy maradéktalanul egyetért a Magyar Hírlap szerkesztõségének álláspontjával, csak úgy véli, az egy kis kiegészítésre szorul: "Az MH-álláspont ugyanis a felvilágosult, fehér, antirasszista többség, illetve a roma politikai vezetõk és értelmiségiek álláspontja volt elsõsorban. Mindazoké, akik szerencsés körülményeik, gondos taníttatásuk és/vagy velük született intelligenciájuk révén képesek fölfogni, hogy mi a diszkrimináció, a negatív hangulat-, sõt gyûlöletkeltés. A lakosság túlnyomó része azonban (lásd a mûsor bazi nagy nézettségét) éppoly kevéssé jutott el idáig, mint a cigányság egy jelentõs része. Különösen az utóbbiaknak ugyanis nemcsak az írás, olvasás, számolás, hanem a hátrányos megkülönböztetés mibenlétét sem áll módjukban megtanulni. Számukra a diszkrimináció egy lendületes rendõri pofonnál, ártatlan bebörtönzésnél kezdõdik, nem pedig ott, hogy lebüdöscigányozzák, eleve tolvajnak, munkakerülõnek tekintik vagy kiröhögik õket. Az a normál Á hang. Tudatlanságukat, kitaszítottságukat és az ezekbõl fakadó bûnözõ életmódot ráadásul sokan sajátjuknak fogadják el. Mert ma még az…Ami önmagában nem baj. Cigány vagy zsidó viccek éppúgy lesznek még sokáig, mint mondjuk skótok. Az viszont nem mindegy, hogy hol hangzanak el, és van-e érzelmi, uszító töltésük az adott közegben. Kusturica cigányfilmjeire hivatkozni a "Bazi nagy..." mentségéül például cinizmus. Vagy bizonyíték, hogy a rá hivatkozók képtelenek fölfogni, mi a különbség a humorral, fájdalommal, öniróniával, szeretettel átszõtt mûvészet és a bunkóság között."





Becsületbeli ügy címmel írt kemény kritikát a mûsorról Krausz Barnabás a Népszabadság április 5-i számában. "Most csupa lustaságból és befektetõi vakságból mûsorba engedték az Irigy Hónaljmirigy gusztustalankodását. Nem tudom, hogy a producer és az igazgató urak tudnak-e késsel villával enni, mert ha tudnak, akkor lassan azt is meg kellene tanulniuk, hogy amit egy ilyen mûsorban csinálnak, az egyszerûen nem illendõ. Jobb körökben kiközösítés jár érte. Morális alapokon mindenképp, mert egy küszködõ, magával és a többséggel élet-halál harcát vívó kisebbségen teli szájjal röhögni egyszerûen nem való. A lábát vesztett baleseti sérültön sem hahotázunk az út szélén, pedig bizonyára nagyon mókásan vergõdik. Ezek az urak felnõtt emberek. Elvárhatjuk tõlük, hogy egy társadalmi jelenség összes dimenzióját megértsék. Fõként ilyen plasztikus esetben, mint a magyarországi cigányoké. Ha valaki teli szájjal röhög ott, ahol szolidaritásra lenne szükség, akkor azt kell gondolni, hogy elment az esze. És ez azzal sem menthetõ, hogy a TV2 idõnként képes érdemben beszélni a cigányok problémáiról. A morál nem akasztható szögre. Egyetlen rossz minõségû mûsor veszélyezteti egy teljes televízió hitelét és létét."